Sok-sok év elmúlt már,
Kitartás és semmi sírás,
Nem kellett sosem egy férfi se,
Ki adjon vigasztalást.
De ez befejezve mára,
Fátyol hullt arcomra,
De apa nem áll mögöttem,
Hogy lányát eladja.

Most itt a kápolnában,
Állok fehér ruhámban.
Olyan sokáig vártam erre,
A boldogság könnyeivel.
Itt elhagyom a múltamat,
A lehetőséget megragadva,
A tökéletes férfit megtaláltam.

Száguldoznak bennem a gondolatok,
Ahogy nézem a folyosót,
A jövőm megjavítja az emlékeim,
Apa és lánya közt a szakadékot.
Indulataim túlterheltek,
Mert uralkodni magamon nem lehet,
Nincsen semmi, mire támaszkodhatok,
Csak egymagamban sétálok.

Na, gyerünk.

Most itt az útelágazásban,
Választok és birtoklom.
Most, szerelmem, mellettem vagy,
Az élet kanyargós útjain.
És tartozom neked mindennel,
A lehetőséget megragadva,
Te mutattad, ott a tökéletes férfi,
Mert én nem ismertem a tökéletes férfit.

Most itt a kápolnában,
Kész vagyok, hogy bevalljam:
Olyan sokáig vártam erre,
A boldogság könnyeivel.
Itt elhagyom a múltamat,
A lehetőséget megragadva.

Ohh

Most itt az útelágazásban,
Választok és birtoklom.
Most, szerelmem, mellettem vagy,
Az élet kanyargós útjain.
És tartozom neked mindennel,
A lehetőséget megragadva.

És egy nap, kislányom,
Kinyújtja a kezét,
Tudni fogja, a tökéletes férfit megtaláltam.