Egyszer volt, hol nem volt egy l�ny,
Korai �veiben megtanulta m�r,
Hogyan n�j�n fel egy h�bor�ban, amit otthonnak h�vott,
Nem tudta, a vihar el�l hova b�jjon.
F�jt l�tni any�m arc�n a szenved�st,
Mindig ap�m �kle k�ldte �t hely�re.
Hallgatva a sikoltoz�st, s�rn�k a szob�mban,
Rem�lve, v�ge lesz hamarosan.

A sebek halv�nyulnak, de a k�n felid�zi ezt,
�s m�g eml�kszem, mit�l f�ltem ennyire t�led,
Any�m a szeretet�rt mindig er�t, kitart�st adott,
Minden reggel, mikor fel�bredek, visszan�zem a tegnapot,
�s j�l vagyok.

Gyakran t�n�d�m, ezt a b�nt mi�rt viselem,
Mikor te seg�tett�l fel�p�teni ezeket a falakat nekem,
�jjel �rny�kok mozg�s�t l�tom, �t az ajt� reped�s�n,
Egy �sszet�rt gyermek sikolt�s�t: “k�rlek, el�g”
Apu, nem fogod fel, mekkora k�rt tett�l?
Neked ez csak eml�k, de bennem m�g mindig ott �l.

A sebek halv�nyulnak, de a k�n felid�zi ezt,
�s m�g eml�kszem, mit�l f�ltem ennyire t�led,
Any�m a szeretet�rt mindig er�t, kitart�st adott,
Minden reggel, mikor fel�bredek, visszan�zem a tegnapot.

Nem k�nny� elfelejteni,
Minden karcol�st, mit a nyak�n mert�l hagyni.
Mikor engem a hideg l�pcs�k�n lel�ktek,
�s minden nap f�ltem hazaj�nni,
Rettegtem, mit fogok l�tni.

A sebek halv�nyulnak, de a k�n felid�zi ezt,
�s m�g eml�kszem, mit�l f�ltem ennyire t�led,
Any�m a szeretet�rt mindig er�t, kitart�st adott,
Minden reggel, mikor fel�bredek, visszan�zem a tegnapot,
�s j�l vagyok,
J�l vagyok.