Csókolva ajkaid, csókolva tetőtől talpig,
Óhajtozva, remélve azért, amit tudsz mind.
Hallgatva lélegzeted, belélegzel és kifújsz,
Oh így élünk mi, adunk, tanulunk.
Lefoglalva az időm, látva a jeleket, te vezetsz haza engem,
Nézve ahogy felnősz, tudd meg, te vagy az egyetlenem.

Te adsz nekem reményt, mikor elakad a lélegzetem,
Te adsz nekem szeretet, csak rád van szükségem,
Lassan tartalak, szorosan a karjaimban
És itt vagy bennem.

Elárulom a félelmeim, elmondva mindent,
Csak az igazat mondom, ez szárnyakat ad nekem
Szabadon a szavaimmal, mint a madár,
Repülök, jó magasan,
Rád nézve minden új, te az életem vagy.

Te adsz nekem reményt, mikor elakad a lélegzetem,
Te adsz nekem szeretet, csak rád van szükségem,
Lassan tartalak, szorosan, örülök, hogy bennem lehetsz.

Szeretettel etetlek, és remélem ez segít túlélni a kínokat,
A magasba emelve.

Te adsz nekem reményt, mikor elakad a lélegzetem,
Te adsz nekem szeretet, csak rád van szükségem,
Lassan tartalak, szorosan a karjaimban
És itt vagy bennem.

Aaa la la la..