Mit adtál nekem, tudom, mit adtál nekem,
Mindig eszembe juttatod.
És nem is láttad, hogyan bántottál engem,
A gyermek ismét én vagyok.

És bár azt mondod nekem, hogy te szeretsz engem,
Mégsem érzem ezt, és nem szívesen hagylak cserben,
Mindent vagy semmit, attól félek, valami nincs rendben.

Meguntam az óvatos járkálást, a bukástól félek,
És elhagytam magamat, csak, hogy boldoggá tegyelek,
És bár régen fájt, mikor magadtól ellöktél,
Erősebb vagyok, mint valaha, és te tettél ilyenné.

Hogy kívántam, hogy te is kevesebbet szenvedj,
Ez felzaklat mindkettőnket,
És nem szép dolog, ahogy bírálsz engem,
És ahogy ez összetöri a szívem.

És bár azt mondod nekem, hogy te szeretsz engem,
Mégsem érzem ezt, és nem szívesen hagylak cserben,
Mindent vagy semmit, attól félek, valami nincs rendben.

Meguntam az óvatos járkálást, a bukástól félek,
És elhagytam magamat, csak, hogy boldoggá tegyelek,
És bár régen fájt, mikor magadtól ellöktél,
Erősebb vagyok, mint valaha, és te tettél ilyenné.

Bármennyire szeretném, hogy tudd, mennyire kellesz nekem,
Legszívesebben elfutnék, de nem akarlak elhagyni téged,
A tekintetem elkerülöd, elhanyagolsz manapság,
Azért büntetsz, mert próbáltam az lenni, amit akartál,
Ennél mi többet tehetnék?

Meguntam az óvatos járkálást, a bukástól félek,
És elhagytam magamat, csak, hogy boldoggá tegyelek,
És bár régen fájt, mikor magadtól ellöktél,
Erősebb vagyok, mint valaha, és te tettél ilyenné.

Meguntam az óvatos járkálást, a bukástól félek,
És elhagytam magamat, csak, hogy boldoggá tegyelek,
És bár régen fájt, mikor magadtól ellöktél,
Erősebb vagyok, mint valaha, és te tettél ilyenné.